1969. március 24.-én születtem :) 

 Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy egy olyan falucskában nőttem fel, amely családias jellegénél fogva megadhatta nekem az összetartozás élményét. Ott mindenki köszönt mindenkit az utcán, a szomszédok segítői egymásnak. Szerencsére szakmai végzettségeim is azt erősítették bennem, hogy az ember legfőbb erénye az egymással szembeni becsületes, korrekt viselkedés, az önzetlen, segítő magatartás, a szeretetképesség. Jelenlegi hivatásomra kerülőúton, de rátaláltam, aminek nagyon örülök. Középiskolai tanárként lehetőségem van mindarra, ami én vagyok, ami kiteljesít.

Szeretem az embereket, arra törekszem, hogy mindig a dolgok mögé nézzek, okkereső, analitikus beállítottságommal az emberek-helyzetek mélyebb megértésére törekszem és John Lockkal, Rousseau-val, Rogerssel együtt azt vallom, hogy az ember alapvetően jó...

Fontosak számomra azok az emberek, gyerekek, akikkel találkozom, hiszem, hogy velük dolgom van, s mindenkinek lehet valamit adni magamból.

A hastánccal 36 évesen találkoztam, de a tánc mindig az egyik legkedveltebb időtöltésem volt. Tanáraim mindegyikének hálával tartozom,mert mindegyik tanáromtól kaptam valamit,amiből merítkezhettem. Akik leginkább megérintettek emberségükkel és szakmai tudásukkal: Aziza (Balla Tünde), Joós Judit, Tóth Beáta s igen nagyra becsülöm Jillina, Amar Gamal, Hadia tánctudását, nőiségét.
 Tánctanulásom folyamata nem volt könnyű, mivel nem csak a tánc technikai részének nehézségeivel kellett szembesülnöm, hanem azzal is, mennyire nehéz szabadon engedni és megjeleníteni női energiáimat.
A hastáncnak köszönhetem azt, hogy rátaláltam és megértettem nőiségem legbenső lényegét. Sajnos ezek alatt az évek alatt megtapasztaltam azt is, hogy milyen sokan vannak, akik ugyan technikai tudással rendelkeznek, de elmélyültség, a tánc iránti alázat nélküli táncukkal teszik magukat a ranglétra legtetejére, felsőbbrendűen fintorogva a többiekre. Pedig igazi éltető kifinomult női erő, finom végtelen női energiák alázat nélkül a technikai tudás is csak üres tudás marad.
Főként csoportban szeretek táncolni,de ha kedvem szottyan, otthon is nekilátok egyedül,s szoktam egyéni fellépéseket is vállalni. A csoportos táncban azonban megvalósulhat az összetartozás élménye, amely  nagyon fontos számomra. Amikor elkezdtem átadni önmagamat, tánctudásomat azoknak, akik megkerestek, rájöttem, milyen jó is ha nők, női energiájukat összeadva együtt vannak, barátságban, vidámságban egy csoportban...

2009 januárjában elvégeztem Aziza (Balla Tünde) orientális táncoktatói képzését.
Legfontosabb feladatomnak a tánctanításban azt tartom, hogy a lányok-nők megízleljék, majd megtanulják a tánc segítségével, a csoport dinamikájával ünnepelni a női energiákat, a női bölcsességet, a kifinomult létet.


A hastánc a nőiség megünneplése, a nőies mozdulatkultúra, testtartás szépségének iskolája, misztériuma, művészete.

Konrad Lorenz a tánc művészetiségét a következőképpen fogalmazza meg: „ Az ember, aki különféle tudatos mozgásokra képes, elkerülhetetlenül játékot visz a mozgásba és képességeiből és lehetőségiből kialakul a művészet.”

 A hastánc művészetének elsajátítása azt gondolom, nagymértékben változó lehet a mozgáskészségünktől, hajlékonyságunktól, rugalmasságunktól, mozgásátvevő képességünktől, mozgáskoordinációnk fejlettségétől függően.
E tanulási folyamatot összetettebbé teszi az a tény is, hogy mozdulatainkban nem csak a táncmozdulatok kimunkálása, esztétikai rendszerezettsége, tudatosságunk vetül ki, hanem női minőségünk: nőiségünk mélységének, kifinomultságának, érzékenységének szintje, nőiségünk energetikája, személyiségünk színárnyalatai, egysége, harmóniája. Az, amilyen kapcsolatban vagyunk nőiségünkkel, testünkkel, szexualitásunkkal, illetve egész életünkkel, befolyásolja a tanulási folyamatot és megadja táncunk egyedi, csak ránk jellemző színezetét.
Isadora Duncan (1878-1927) így vall erről:
„Két ember tánca sosem lehet egyforma. A mozdulatok legyenek természetesek, mint a szél fújta lomboké vagy a tenger hullámaié.”

„Nem csak az igazi művészet kérdéséről van szó….hanem a női nemnek a szépséghez és az egészséghez, az ősi erőhöz és a női test természetes mozdulataihoz való visszatalálásról.”

A hastánc különleges rezonanciájával ünnepli a női létet, az élet szépségét, finomságát, a szó szó legnemesebb és legszentebb értelmében.
Mint ahogy Martha Graham (1894-1991) mondta: „Az a föld, melyen táncos áll, szentté válik.”
Éppen ezért nézem megdöbbenve, amikor önmagukat az orientális táncok képviselőiként hirdető hölgyek sztriptíztánccá süllyesztik le e  varázslatos és különleges táncot.
A hastánc nem csak művészet, hanem meditációs eszköz is a lélek felszabadítására, a boldogság megélésére.

    Én kívánok ehhez mindenkinek sok örömet és boldogságot  :)

Oldal: MAGAMRÓL
Szeretettel üdvözöllek Csendes Júlia hastánc-oktató weblapján - © 2008 - 2024 - mandalahastanc.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat